Az emlékezetesebb játékok

Az iskolások a nagyszünetet játékokkal töltötték el:

Ø                 a lányok: csencsengyűrű, aranygyűrű, körben áll egy kislányka, lássuk ki lesz a párja..., búj búj zöld ág, zöld levelecske..., gyertek haza libuskáim..., icikézés.

Ø                 a fiuk játéka adj király katonát..., bigézés, ostorcsapás.

Tavasszal a fiatalok játéka a métázás volt. Ezt két csapat játszotta. A csapatok akkor cseréltek, amikor a védekező csapat a labdát marokkal elkapta vagy a várba futó ellenfél játékosát labdával megdobta. A két csapat vegyes összetételű volt, fiukból és lányokból állt. A háború után már a fiuk futbaloztak és röplabdáztak. Egy időben röplabdából versenyképes csapat is volt, amelyik részt vett a falusi spartakiázáson, ahol helyezést is értek el. A szellemi sportot a sakkozás jelentette. Volt sakkcsapat a faluban, amely részt vett a körzeti versenyen, és a megyei spartakiádon. Tavasszal és nyáron a fiatalok helyben kirándultak az erdőbe, madarásztak, szamócáztak, gombáztak, csipkét szedtek eladásra. A lányok a réten virágot szedtek és sóskáztak. Télen a hóesést követően vasárnaponként szánkózás még este is. A kiöntött és befagyott réten és a patakon simulkázás a jégen. Szánkózásnál és sinkózásnál kisebb baleset is előfordult, pl. a szánkó felült és elesett valaki, kisebb sebesülések történtek. Az olyan szánkót, amelyikre többen ráfértek, kopanicának nevezték. Sieléssel és korcsolyázással kevesen foglalkoztak, főképpen azok, akik felsőbb iskolában tanultak. Télen a lányok korcsoportuknak megfelelően csoportokban jártak vasárnap estére, sorban kire mikor került a sor. Ezt a fiuk követték, és mindig megkeresték a lányokat. Itt is voltak hagyományok, ami szintén szórakozás és játék volt.

Ezek közül egy néhány: teccikezés, kutba estem ki huzzon ki..., aki mondta, hogy huzzak ki, azt meg kellett puszilni a kihuzás fejében. Volt még a sorcsók. Ekkor a lányoknak a jelenlévő fiuknak puszit kellett adni, ezen kívül nótáztak és körtáncot jártak. Nyáron az utcákon a fiuk is lányok is daloltak, körtáncot jártak. A téli időszakban főleg vasárnap és ünnepnapok este a kártyázás, sakkozás, malmozás, dominózás, olvasás adták a szórakozást. A kártyázás esetében a szórakozás és a pénzre való kártyajátékok tették ki. A legelterjettebb kártyajáték, ami a szórakozást illeti: a pusica-6 fő, zsírozás vagy hetes-4 fő. Az együvé tartozó játékosok nem ülhettek egymás mellett. A négy tízes és négy ászból való fogásból, az győzött, aki hatot fogott és az veszített, aki kettőt fogott. Következő volt a csapd le csacsi- 4 fő. Tulajdonképpen színt kellett gyűjteni, és aki először gyűjtötte be az lecsapta a kártyát, az volt a nyerő aki elsőként begyűjtötte a színt, a vesztes pedig az aki legutoljára csapta le a kártyáját. A szamárnál a létszám nem volt meghatározva, annyian játszották amennyien akarták. A szamár az a kártya lap volt, amit kopkázás után felemeléssel állapítottak meg. Itt húzni kellett a lapokat és pároztatni. Az volt a szamár, azaz a vesztes, akinek utolsóként maradt meg a szamárnak nevezett kártya. A durák létszámhoz nem volt kötve, ez a játék megegyezés szerint történt, úgy mint tromffal vagy anélkül állapodtak meg a játékban. Itt az volt a győztes vagy győztesek, akiknek valamennyi lapjuk elfogyott. Vesztes csak egy volt, akinek akár egy vagy két lapja is megmaradt. Malacozás, ez nem volt létszámhoz kötve. Az összes lapot lefelé kellett fordítani és a kezdő egy lapot felemelt és a következőnek olyan színű lapot kellett rátenni, amilyen volt a hívó lap. Így addig kellet szedni a lapot, amíg el nem találta a színt. Az volt a vesztes, akinél utoljára lap maradt. Itt lehetett olyan is, hogy nem volt vesztes, mert az utójátéknál egyezett a lap.

Pénzre való kártyázás. Ez nem csak télen, hanem állandó jellegű volt. Nem lehet azt mondani, hogy nagy tételek forogtak a bankban. Inkább szórakozás jellegűek voltak, létszámhoz nem volt kötve. Általában 5-6 fő volt a reális létszám. Ezek közül a legelterjettebb volt a ferbli. Erre jellemző volt a hazárdírozás és a kockáztatás. A másik a fájer. Létszámhoz nem volt kötve, ezt ritkábban játszották. A következő játék a 21 volt, létszámhoz nem volt kötve. Itt a játékosok közül egy volt a bankos. A nyerő a két ász és a 21 volt. Volt még a lórum és a kopkázás, ezek egyszerűek voltak. Az ulti játék, az már a későbbiek során kezdett elterjedni, de ma már nincsenek akik játszák.

A termelőszövetkezet megalakulása

Az 1958. év végével a legfelsőbb politikai vezetés célul tűzte ki a mezőgazdaság kollektivizálását. Ezzel kapcsolatban beindult a szervezés és annak agitációja. Az első falugyűlésen 20 gazda nyilatkozott, hogy megalakítja a termelőszövetkezetet. Egy kis idő elteltével jött az újabb agitáció és falugyűlés. Itt már a jelszó az volt, hogy egy falu, egy szövetkezet. Végül is alakosság 90%-a belépett a termelőszövetkezetbe 1959. február 13. napjával. Megtörtént az alakuló közgyűlés. Több döntés és határozat született. A szövetkezet neve GYŐZELEM lett. A pontos címe: GYŐZELEM MEZŐGAZDASÁGI TERMELŐ SZÖVETKEZET IROTA. El lett fogadva az alapszabály, a Szervezeti és Működései és Háztáji szabályzat. Meg lett választva szövetkezet elnöke, Kis Tóth István személyében és a 6 tagú intőbizottság ( B. Kuzder Gyula) illetve vezetőség. És az intézőbizottság, az 5 tagú elnökbizottság elnökével együtt, valamint a háztáji bizottság. A szövetkezet megalakulásával kapcsolatos események miatt, szinte minden egyes belépőt lelki megrázkódtatás ért.

A közös gazdálkodás 1959. október 1-el kezdődött. A földterület a zárt kert és a belterület kivételével közös használatba került. A bevitt földterületet és annak aranykorona értékét nyilvántartásba vették, amiért földjáradékot kellett volna fizetni, ami legtöbb esetben elmaradt fedezet hiánya miatt. Megtörtént az eszközök és állatok bevitele a közösbe, a miért már fizettek is állami támogatásból. Az első időkben a gépi munkákat a gépállomás gépei végezték bérben, szerződés megkötésével. Az első időkben kézi aratás, hordás, cséplés a régiek szerint történt. Később már az aratási munkákat is géppel végezték, gépállomási gépek és saját gépek segítségével. A munka díjazása munkaegységgel történt. Erre év közben pénzbe előleget fizettek. Az év végével történt az elszámolás és akkor derült ki, hogy a munkaegységre mennyi forint jut. Az első években mérleghiányos volt a szövetkezet, így kevés forintösszeg jutott a munkaegységre, és nem jutott pénz a földjáradékra sem. A későbbiek során változott az állami támogatás rendszere, így javultak a gazdálkodás feltételei és a jövedelmi viszonyok is. Már az elő időkben épült egy magtár padlásos, 50 férőhelyes tehénistálló, majd később kovács és szerelőműhely színnel egybekötve és két db 300 férőhelyes juhodáj. 1965. évben lejárt a vezetőség és az elnök mandátuma, így vezetőségválasztó közgyűlés lett tartva. Új elnök lett és vezetőség választva. Az elnök Demkó Gyula TSZ tag lett. Az 1960-as évben természeti csapás sújtotta a szövetkezetet. A sok esőzés miatt elhúzódott az aratási munka és nagy volt a veszteség. Ekkor már kombájnal is arattak nem csak kézzel, sőt még egy szakasz katona is segítette egy hónapon át a betakarítási munkát, még október első felében is csépelték a gabonát. A vetésforgóra a növénysorrend volt a jellemző. Az első időkben némi pénzforrást jelentett, mint melléküzemként a mészégetés, ami nem munkaegységgel hanem pénzzel lett díjazva. A TSZ tagok pénzbeli jövedelme elsősorban a háztájiból származott, ami tehéntej, hizósertés, hizómarha szerződéses eladásából származott. 1967-ben újabb politikai döntésből kifolyólag a kisebb területtel rendelkező TSZ-eket egyesítették. Így került sor 1968. évtől az irotai GYŐZELEM és a szakácsi BÚZAKALÁSZ egyesítésére. A két közgyűlés külön-külön kimondta az egyesülést, majd újabb közgyűlésen megválasztották a vezetőséget, z elnököt, az elnökbizottságot é annak elnökét, a háztáji és szociális, valamint nőbizottságot. A szövetkezet elnöke Stuhán Gyula, ellenőrző bizottság elnöke Fűzi Gábor lett, főagronómus Vámos János lett, főkönyvelő Varga Józsefné. Az első év mérleghiányos volt, a többi már nem. 5 év alatt egy esetben volt nyereségrészesedé fizetve. A szövetkezetben 1969-ől pénzbeli díjazás lett bevezetve. Szociális szempontból az időskorúak is mind családtagok beléptek a szövetkezetbe. Így 3 év után 65 éven felüli nők és 70 felüli férfi tagok járadékot kaphattak. Még az egyesült szövetkezetben is a gépi munkát nagyobb részben a gépállomással kötött szerződés alapján lett végezve, de már több erő-és munkagépet vásárolva, ZETOR, MTZ, DT lánctalpas erőgép lett vásárolva, sőt még 2 db SZK 4-es kombájn is. Újabb politikai döntés következtében körzeti szinten egyesültek a szövetkezetek. A laki II.RÁKÓCZI FERENC, a TOMOR-HEGYMEG BÉKE,a Szakácsi-Irota BÚZAKALÁSZ szövetkezetből alakult ki a tomori PETŐFI MG EGYESÜLET TERMELŐ SZÖVETKEZET. Az alakuló közgyűlésen az előbbiekben ismertetett szabályzatok és tisztségviselők lettek választva. Az elnök Tóth János lett, aki a Tomor-Hegymeg BÉKE szövetkezet elnöke volt. Főagronómus Vámos János, főkönyvelő Scsavnyiczki István lett. Az ellenőrző bizottság elnöke Dobos István lett. Az egyesült szövetkezet fő profilja növénytermésben kenyérgabona, takarmánygabona, napraforgó, repce mint ipari növények. Megtörtént az állatok csoportosítása: fejőstehén, növendék hizómarha, és juhászat. Megtörtént a szövetkezet teljes gépesítése.

A nagyobb jövedelmezőség és a rentábilis gazdálkodás megteremtése érekében melléküzemági tevékenységet is létesített. Megalakult a TOPSZOLG, mint építőipari tevékenységet folytató melléküzemág, valamint a varroda. Utóbbi munkalehetőséget és jövedelmet biztosított a környék női munkaerőinek.

Volt a szövetkezetnek egy építő brigádja, ami saját építkezések kivitelezését végezte, és kívülállók részére is végzett munkát. Az első időkben ezek a melléküzemágak javították a szövetkezet pénzügyi helyzetét, később már nem, sőt a TOPSZOLG esetében pere ügyek is keletkeztek. A későbbiekben a ruhagyárnak kevés volt a rendelése, végül meg kellett szüntetni a TOPSZOLG-gal együtt. A szövetkezet az első időkben üzemegységrendszerben dolgozott, majd a későbbiekben pedig ágazati rendszerben. A háztájiban végzett munka közös munkának számított, ami szolgálati idő és nyugdíjalapot képezett. Tóth János elnök elköltözésével új elnököt és vezetőséget választott a közgyűlés. Elnöknek Orosz Sándort választotta a szövetkezet az elnökének, aki szövetkezetben műszaki ágazatvezető volt. A főagronómus Szakácsi Béla, főkönyvelő Simon László lett. Minden ágazatnak megvolt a vezetője. Az 1980-es évek végén már érezhető volt a változás. 1990-ben a rendszerváltás következtében új szövetkezeti törvény lépett hatályba. Többek között nevesíteni kellett a szövetkezete vagyonát és azt a munkavégzés arányában a tagok és alkalmazottak között jóváírni. Ez volt a vagyonjegy. Aki nem akarta megtartani, azt értéken alul adta el. Az ingatlanok is nevesítésre kerültek, azok a föld, erdő, rét, legelő és egyén ingatlanok, melyet a szövetkezet megváltott, azok is elosztásra kerültek. Ezt nyugodtan lehet földreformnak is nevezni. Ezen földterülettel ki lehetett lépni a szövetkezetből és egyéni gazdálkodást folytatni, vagy eladni, vagy bérbe adni. Ezekkel a változásokkal a szövetkezet lényegében megszűnt. A faluban élők úgy utólag úgy vélekednek, hogy jó volt a szövetkezet, mert van nyugdíj és a szövetkezet alapján más ellátás és a megélhetés, ha szerényen is, de biztosított. Ugyanis az ilyen kedvezőtlen adottságú szövetkezetben csak alacsony nyugdíjat lehetett elérni.

A falu megélhetése

A lakosság megélhetéséről már több helyen esett szó. Az 1800-as években volt a község határában faszén égetés. Erről a Kecske-padi erdőrészben még ma is megtalálható a faszén égető boksák helyei.

Valószínű, hogy a Felsővadászi Vay Ábrahám gróf idejében volt Irotán tégla-és cserépgyár. A megmaradt téglákon V és Á betű volt látható, erről lehet következtetni, hogy a gróf úr monogramja van rajta. A tégla szélesebb és hosszabb volt a mai falazótéglánál. A vastagsága ugyanaz, mint a mai falazótéglának. A cserép sima, horony nélküli cserép volt, duplán volt a tetőre rakva. Egy legenda is szárnyra kapott a téglaszállítással kapcsolatban. Amikor felsővadászi kastélyt építették, akkor a téglát nem szekérrel szállították Felsővadászra, hanem a népek csatárláncba állva egymásnak adogatva szállították az építkezés helyére. Kőbánya is működött a községben összesen 3. Ez az első időkben építkezéshez, úgy a község, mint a környék lakosai részére. Később útburkolathoz bányászták. A Lak-Irota útszakasz ebből a kőből lett építve. Ez akkor fuvart biztosított a falu és a szomszéd községek lakosságának, valamint a burkolatához a nagykövek összetöréséhez is. A Lak-Irota útszakasz első burkolása 1939-40-ben történt. 1943-ban az egyik bányában egy sziklatömb leszakadt, ami olyan robajjal járt, mint egy földrengés. A kőbánya még a II. Világháború után is működött nem nagy kapacitással. 1960-ban bányaszerencsétlenség történt az egyik bányában, ugyanis a leszakadt szikla betemetett egy embert, sikerült élve kimenteni. A mentésben többen részt vettek.