13. Hiedelmek
13.1. Boszorkányság
Már pedig boszorkányok vannak. Sokan gondolták és hittek is benne. A lakosok külső jelek alapján igyekeztek feltételezni azt, hogy ki a boszorkány. Olyanokra gyanakodtak, akiknek nagy a szemöldökük és az összeér. Így az lehet a boszorkány. A boszorkány személyéről csak suttogtak, nyíltan senkire sem mondták, hogy ő már pedig boszorkány. A boszorkányokat úgy könyvelték el, hogy mágikus tulajdonsággal rendelkeznek. Különböző rontásokat tudnak előidézni, úgy az emberek, mint az állatok esetében. Egy esetnek szem és fültanúja voltam, amikor a szomszédba jött az alvégből egy idősebb férfi, aki többek között az istállóba menve megsimogatta a teheneket, mire másnap a szomszéd panaszkodott, hogy a tehén nem adja le a tejet, valamint kevesebbet ad.
A boszorkányok tartózkodási helyéről azt terjedt el, hogy általában a keresztutaknál tartózkodnak éjféltájban. A falu kíváncsiskodó legényei kimentek a Kadobi - dűlőbe, ahol a földút keresztezte egymást és itt akartak találkozni a boszorkányokkal. Ehhez kellék is kellett és mondóka is. Ugyanis egy lepedőt kellett az út szélén húzni és azt mondani: „ Szedem a hasznot!” De bizony a boszorkányok nem jelentek meg. A legények a lepedővel hazatértek.
A boszorkányok megismerésére Luca széket kellett készíteni. A faluban voltak fiatalok, akik szerették volna megtudni, hogy ki a boszorkány. A Luca széket december 13-ától kellett e elkészíteni december 24-ig, úgy, hogy minden nap kellett a szék elkészítéséhez munkát végezni. A széknek egyszerűnek kellett lenni, amelyre ülni kellett az éjféli misén. Itt jelentek volna meg szellem képében a boszorkányok. A faluban többször voltak fiatalok, akik elkezdték a szék készítését, de teljesen sosem készült el. A szájhagyomány szerint Selyeb községben készítette el egy fiatal ember a Luca széket, aki az Abaújszolnoki templomba vitte el az éjféli misére. Egy tarisznyába mákot is vitt. A templom hajójában helyezte el a széket, és azon ült a szertartás alatt. Majd a szertartás vége után elindult Selyeb felé és a tarisznyából szórta a mákot, amit a boszorkánynak fel kellett szedni. Hiába nőtt a mákszem tojás nagyságúra, nem győzték felszedni a boszorkányok, és nem is érték utol. Azt nem említették, hogy a fiatalember látott e boszorkányt vagy sem.
13.2. Rontás
A boszorkánysághoz hasonlóan egyesek hittek a megrontásban is. Elsősorban a szemről esésben tudatosult. Ez pedig úgy volt, hogy az az illető, aki szeme tekintetével ránézett valakire és ennek következtében megfájdult a feje, akkor azt mondta, hogy azért fáj a feje, mert szemmel való rátekintéssel szemről esett, ami miatt betegedett meg.
13.3. Asztaltáncoltatás
Egyik alkalommal részese voltam az asztaltáncoltatásnak. Ennek kelléke volt egy kis asztal (hokedli), melyhez 4 személy fért hozzá. Ez a következők szerint történt: 4 fő körülülte az asztalt, az, aki a strófát mondta az ajtó előtt megállva, szembe vele, a következőket mondta: „Lucifer-Plútó hol vagytok, gyertek elő!” Ezt követően rátettük a tenyerünket lazán az asztalra, miközben a hívást mondó az előbbi mondókát ismételgette. Kb. 20 perc tenyér elhelyezés után az asztal nem táncolt. Ez alkalommal az asztaltáncoltatónak nem volt elhelyezve a kabát ujjában az az emelő tárgy, amivel meg tudta volna mozgatni az asztalt, mint az előző alkalommal. Az asztaltáncoltatástól lehetett kérdezni, például mondja meg, hogy az illető hány éves, és az asztal annyit táncolt amennyi éves volt az illető. A nem sikerült asztaltáncoltatás után a táncoltatótól megkérdeztük, hogy mitől táncol az asztal tulajdonképpen. A válasz az volt, hogy a nyolc tenyérben lévő meleg érverés hozza mozgásba az asztalt. Ezt követően a faluban elmaradt az asztaltáncoltatás.
13.4. Eszterhajverés
Ez addig volt szokásban, amíg zsupfedeles háztetők voltak. Egy ilyen esetnek szemtanúja voltam. A szembe szomszédunkban volt két lány és a fiatalabbik, azt nem tudom pontosan, hogy Luca napján vagy Karácsony viliáján történt e az Eszterhajverés. A szomszéd lány kötényét fogva egy bottal ütötte az Eszterhajat. Ennek végeztével értékelte az eredményt. Mivel gabonaszem és kukac volt benne azt mondta, hogy a rozs szem azt jelenti, hogy a következő évben jó termés lesz. A Kukac pedig azt, hogy a következő évben még nem fog férjhez menni. A jóslata bevált, mert a következő évben jó-közepes termés volt, és tényleg nem ment akkor férjhez.
13.5. Álomfejtés
Eben is többen hittek, ugyanúgy, mint a boszorkányságban. A faluban volt egy olyan asszony, aki minden álomra tudott megfejtést mondani. Voltak olyanok is, akiknek álomfejtés könyve volt. Néhány álommal kapcsolatos jelentések, melyekben hittek is:
-
sertés: pénzt és szerencsét hoz,
-
zavaros vízben és sárban járás: betegség a családban vagy annál, aki álmodta,
-
tojás, gyerek: pletykát jelentett,
-
meszelgetés, sárban járás: halálozást jelentett.
Általában ezek forogtak legtöbbször a falu nyelvén, ami még ma is gyakori. Ezen álmok jelentései sok esetben ténylegesen bekövetkeztek.
13.6. Kártyavetés
A faluban kártyavetéshez értő személy nem volt. Ezt más falvakból érkező oláh cigányasszonyok művelték. A kártya színére és alakjára meg volt a jóslat. Ehhez betanult szöveg is volt. Nem sok család volt a faluban, aki kártyavetésből szeretett volna megtudni a jövőjére vonatkozó jóslásokat.
13.7. Tenyérjósolás
Volt a faluban olyan személy, aki megtanulta, hogy a tenyér vonásai tulajdonképpen mit jelentenek, és milyen jóslat fűződik hozzá. Nem nagyon terjedt el. Már községekből érkező cigányasszonyok is tudtak jósolni a tenyérből, akiknek arra igény volt.
13.8. Jósnő megkeresése
Kevés esetről volt e vonatkozásban említés, főleg akkor fordult elő, amikor családi tragédia történt, és ez esetben keresték meg a jósnőt azzal, hogy a tragédia kapcsán elhunytról mondjon valamit. Az ilyen megkeresésről csupán két-három esetet említettek. Az ezt igénylők pozitívan vélekedtek a jósnő látomásáról, ami részükre megnyugtató volt.
|